Többet érdemlünk!

Többet érdemlünk.

Nem csak mi, hanem az összes többi nemzeti szervezet is.
Tevékenységünket család és munka mellett végezzük.
Önkéntesen, kitartóan. És minden esetben kellő körültekintéssel.

De miről szól ez a blog-poszt?

Mint nekünk is, más szervezeteknek is van hivatalos kommunikációs csatornája.
Természetesen van nem hivatalos is, a bizalmas információk ezeken keresztül érnek célba.
De maradjunk a hivatalos forrásnál, esetünkben a 28h.hu oldalnál.
Azok az információk, melyek célközönsége a nyilvánosság, itt tesszük közzé.
Nem olyan bonyolult.
A közzétett információk véglegesek, kivéve, ha valakik áldásos tevékenységének köszönhetően módosításokat kell eszközölnünk, azonban ezt igyekszünk kiemelni, egyértelműsíteni.

Évek óta problémát jelent, hogy a média (internetes, miegymás) képviselői szövegértésből 1-esre vizsgáznak. Nyugi… Minden oldalon. Sőt. Legfőképpen….

Idén nagy zavart keltett, hogy a Festung Budapest nem kapott területfoglalási engedélyt, amit őszintén sajnálunk. Megdöbbentő volt olvasni, hogy tematikus csatornákon minden a Kitöréssel és a Becsület Napjával kapcsolatos rendezvény (Festung Budapest, Day Of Honour, Day Of Honour Városi túra, Kitörés 60 emlék- és teljesítménytúra, Budai Kitörés Emléktúra) egy kalap alá esett, és félreértések és félretájékozások miatt rengetegen azt hitték, hogy minden rendezvény elmarad.
Ki tehet erről?
Elsősorban mindenki, aki nem hivatalos forrásból tájékozódik.
Másodsorban azok a jobboldalinak mondott médiumok, akik telesírták az internetet azzal, hogy “betiltották a Becsület Napját”, és ezzel még jobban közreműködtek a zavarkeltésben. Mindezt úgy tették, hogy a Festung Budapest szervezői lázasan dolgoztak egy alternatív megoldáson – ami nem volt kétséges.
Veszettül hinni akarunk benne, hogy ez a zavarkeltés nem volt szándékos.

A korábbi években már szükség volt egy hozzánk köthető eseménnyel kapcsolatos cikk eltávolítására egy “nemzeti” oldalon, akkor nem helyreigazítást kértünk, hanem törlést, mert a szerző és a szennyoldala nem bizonyult érdemesnek arra, hogy az eseményről előzetesen beszámoljon. Nyilvánvalóan tőlük nem is vártunk mást.

Idén a fődíjat mégis a Mérce viszi…. hiába…

Nem véletlenül nem nyilatkozunk, nem véletlenül nem válaszolunk a média feltett kérdéseire.
Kezdjük egy 2019-es cikkel (itt olvasható), mikor is Kiss Soma Ábrahám és Tóth Csaba Tibor publicistának volt elég bátorsága ahhoz, hogy felmerészkedjenek a hajóra, ahol a 2019-es Becsület Napját tartottuk. Bár már akkor felhívták magukra a figyelmet amikor tanácstalanul toporogtak a hajóra vezető híd lábánál, saját bevallásuk szerint nem keltettek feltűnést:
“Szerencsére, ahogy a kapuban, odabent sem tűnt fel a nálunk jellemzően kifejezetten jobb fizikai kondícióban lévő résztvevőknek, hogy nem a fehér faj védelmének céljából érkeztünk.”
Uraim, tévedés, hiába álcázták magukat túrázónak, kilógott a lóláb…. Nem intim közeledés volt az Önök irányába tartó férfikoszorú, csupán egy esetleges testi fenyítéstől igyekeztek megóvni Önöket a Szervezők és segítőik.
Amúgy a cikk több összefüggéstelen párhuzam ellenére tényszerű volt, a Fideszes kapcsolaton pedig őszintén jót mulattunk. Kerti összejövetelek alkalmával mindig előjön.

És akkor itt van 2022, mikor az életét már mindenki az interneten éli, hasít a net, akinek nincs korlátlan hozzáférése már nem is teljes értékű ember, és akkor berobban a köztudatban a merce.hu új reménysége, a Pulitzer díj leendő várományosa, bizonyos Bogdán Erik néven publikáló zseni. Netán bölcsész?
Az eseményeket alaposan körüljáró, minden tekintetben tényszerű cikk itt található: https://merce.hu/2022/02/12/neonaci-megemlekezoktol-es-antifasiszta-tuntetoktol-volt-hangos-a-budai-var/
Ezúton szólítanám meg a mérce.hu szerkesztőségét: ez az ember hogy kaphat munkát?
Elképzelem, hogy hipszter módjára a Macbookja előtt issza a laktózmentes latte-t a Starbucks-ban, és a koffein kölcsönözte emelkedett pulzusszám ellenére a cikkhez összekattintgatott információt sem tudja összerakni. Hiába, mindig van lejjebb.
Jómagam is vezető pozícióban dolgozom, de ha ilyen beosztottam lenne, úgy rúgnám ki, hogy a lába nem érné a földet. Igaz, jómagam nem csak kiadom a munkát, hanem számon is kérem.
Vagy ennyire alacsony lett a küszöb, netán ez már az uborkaszezon?
Ha mégsem válnának meg tőle, javaslom küldjék továbbképzésre a 2019-es cikket író urakhoz, nekik legalább van tökük, és talán tudatmódosító szerekkel is ritkábban élnek.
Hihetetlen.
Ennyi hülyeséget egy helyen, egy cikkben olvasni már fáj.

Független és objektív publicista olvasóinkkal megosztanánk egy két gondolatot még:
A Becsület Napja, Day Of Honour vagy ha úgy tetszik Festung Budapest rendezvényeken soha semmilyen törvénysértő nem történt / történik a rendezők és a hivatalosan jelenlévő szervezetek részéről. Mondhatnánk, hogy azért mert több eszünk van ennél, de a valóság az, hogy a kitörés hőseire és áldozataira méltóképpen kíván minden szervezet megemlékezni. Ilyen egyszerű.
Jeleznénk, hogy ennek “tiltását” a hivatásos rettegők szervezetének hisztijére kreált gumitörvény tette lehetővé, azonban sem jogásznak, sem zseninek nem kell lenni ahhoz, hogy világos legyen: ha az elmúlt években ez megrendezhető volt, akkor az idei tiltás jogszerűtlen. Az időpont ugyanaz, a szervező ugyanaz, a helyszín ugyanaz. Diadalittas mámorukban a sajtó munkatársainak javasoljunk, hogy kutakodjanak az ügyben, hogy ha ez a rendezvény ennyire veszélyes a társadalomra, az elmúlt években mégis hogyan volt lehetséges ezt megrendezni, a Kúria jóváhagyásával.
Ellentmondásos?
Lehet oknyomozó riporterkedni, csak annak a pórázt tartó gazdák nem fognak örvendezni.

Összegzés

Kemény a mozgalmi élet, sok lemondással jár. A Blood & Honour Hungária éppen ezért nem is toboroz.
Ha valaki érzi a késztetést, hogy valamelyik nemzeti szervezet tagjává váljon, az ajtó szinte mindenhol nyitva áll. Nyilván dolgozni kell érte, mert a bizalmatlanság mindenhol érthetően nagy, a több évtizedes barátságokat, ismeretségeket egy bemutatkozás nem fogja pótolni.
Ami fontos, hogy legalább a szervezetekkel kapcsolatban mindenki tisztában legyen, és azzal, hogy melyik szervezet mit és mikor szervez. Fontos ez azért, hogy a jövőben az ideihez hasonló rossz információk ne zavarjanak össze senkit. Javasoljuk, hogy ne a híroldalak cikkeiből informálódjatok, hanem hivatalos forrásból.

Végkifejlet

Folyamatosan ismételjük magunkat, de úgy tűnik, nem elégszer:
Szervezetünk hosszú évek óta bajtársi, testvéri közösség kialakításán dolgozik.
Tesszük ezt azért, mert beláttunk, hogy (ez most szentségtörés lesz sokak számára) az a szubkultúra, mely annak idején Magyarországon az NF vonalon honosodott meg, kihalófélben van. Mindent elkövetünk, hogy soha ne fordulhasson elő olyan atrocitás, mely miatt nagyon sokan (rengetegen, sőt, annál is többen) hátat fordítottak a mozgalomnak, szubkultúrának. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy a skinhead szubkultúra általunk képviselt vonalának aktív résztvevői kevesebben vannak mint a “tradícionális” (S.H.A.R.P., ANTIFA) skinheadek, köszönhetően annak, hogy részünkre a különböző események szervezése ellehetetlenült, míg a másik oldalról minden rendelkezésre áll, helyszínektől kezdve az anyagi támogatásokon át.
A belső kommunikációk alapján fentiekkel más szervezetek is szimpatizálnak, azonosulni tudnak vele, ezért keressétek a kapcsolatot a számotokra szimpatikus, vagy hitelesnek vélt szervezettel.
Évtizedek igazolták, hogy egyben nem megy.
Hiszünk abban, hogy a több, kisebb együtt tud működni.
Mi bárki mellé odaállunk, akit erre érdemesnek tartunk.

Beszámoló a Day Of Honour / Becsület Napja 2022 koncertről

Ami megtörténhet nehezítésként egy rendezvény szervezésénél, az most meg is történt. Egy hónappal a koncert előtt, az annak helyet adó szórakozóhely rendőrségi nyomásra hivatkozva visszatáncolt attól, hogy a rendezvénynek helyet biztosítson (nem megyünk bele ezzel kapcsolatban találgatásokba, hogy belső vagy külső ellenségeskedésnek köszönhető-e ez, megtörtént, nincs min keseregni, megyünk tovább).
Nem szoktunk megfutamodni, most is kihívásként kezeltük, hogy egy hónapunk maradt új helyet keresni. Budapesten ilyen rövid idő alatt több száz főt befogadni képes szórakozóhelyet találni lehetetlen, mint az kiderült, ezért egy még aránylag könnyen megközelíthető települést kellett találnunk. A bonyodalmakkal nem untatnánk senkit, de ez iszonyú versenyfutás volt az idővel. A hely megtalálása és lefixálása után már csak pár napunk maradt a hangosításra és a buszok leszervezésére, mindez “csak” pénz kérdése, de mi nem rendelkezünk külföldi mecénásokkal ezért ez is külön kihívást jelentett. Habként tortánkra jött az üzenet német zenekarunktól, hogy a tartományukban hozott szigorítások miatt nem tudják vállalni az utazást…

A koncert minden nehézség ellenére jól sikerült, 300 fős vendégsereg verődött össze Európa számos pontjáról (kis segítség a jól informált újságíróknak). Két busz szállította a bajtársakat és szép számmal érkeztek személyautókkal is. Voltak aggályaink, hogy mégsem találtunk elég nagy helyet, de végül is nem dőlt össze a ház szerencsére. Minden zenekar kitett magáért és a közönségre sem lehetett panasz, mindenki jól érezte magát, ment a tánc fél kettőig. Ezután a buszok vissza szállították megfáradt közönségünket Budapestre.

Másnap kora délutánra hirdettük meg az Örökzöld Októberrel közös Várbeli túránkat. Erről olvashatjátok Süni beszámolóját mi nem ragozzuk tovább.

Zárásként szombat este még összegyűltünk egy búcsú partira régi barátokkal-bajtársakkal. A 40 fős vendég seregletet Alex szórakoztatta Irminsul dalok akusztikus átdolgozásával és többször felhangzott spanyol akcentussal a “Fegyverbe! Fegyverbe!” honi sláger is. Alex után még egy Hundriver akusztikus előadást hallgathattunk remek slágerekkel főként Ian Stuarttól és a Skrewdrivertől. Egy remek estével zártuk rendezvénysorozatunkat.

A rosszakaróinknak és koszorúinkat-mécseseinket “legyőző” antifának üzenjük:

“A gonosz nem képes újat alkotni. Csak arra képes, hogy megrontsa vagy lerombolja az, amit a jó erői létrehoztak.”

Természetesen mi jövőre is ott leszünk és fejet hajtunk a Kitörés áldozatai előtt!
Nem hagyjuk bemocskolni emléküket!

Tincses – BHH
RAL9010 – RKH