Rólunk

A Blood and Honour története

Előszó – divatirányzatok

Csakúgy, mint az 50-es évek Amerikájában, Nagy Britanniában is a II. Világháborút kövezően robbanásszerűen és megállíthatatlanul következett be az ifjúság lázadása. A tinédzser korosztály már nem a szüleik árnyékában nőtt fel, szubkultúrákba tömörülve önmegvalósításba kezdett. Nehéz megmondani, mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás, azaz különböző zenei irányzatok eredményezték a szubkultúrák kialakulását, vagy a szubkultúrák alakították ki a saját zenei irányzatukat, egy biztos, a zene végre a fiataloknak szólt, és a showbusiness fizetőképes rétegként tekintett a fiatalságra.
A Brit közvéleményt már 1950-ben sokkolta az Edwardian (Teddy Boys, Cosh Boys) szubkultúra, később vele párhuzamosan a Rocker (Rockers, Ton Up Boys, Cafe Racers) csoportok, majd a 60-as évek elején létrejött Mod szubkultúra.

1964-ben Dél Angliában, Brighton-ban a felgyülemlett feszültség zavargásokhoz vezetett, melynek során több száz fiatal (Mod és Rocker) esett egymásnak, és a rendőrség elég nehezen tudta megfékezni az erőszakot. A kormány Nagy Britannia egyik legnagyobb modernkori válságaként élte meg, és emlegette az eseményt.
Innentől eredetezhető, hogy a különböző szakszolgálatok kiemelt figyelmet fordítanak az ifjúság és a szubkultúrák irányába.

Skinheads

Nem minden Skinhead “Skinhead”. Eredetileg a fent említett Mod-okból és Rude Boyokból létrejött, “színes” szubkultúra. Nevét a hetvenes években kultuszát élő hippimozgalom elleni lázadásként, rövidre-, vagy kopaszra vágott hajnak köszönheti. Nagyjából az 1960-as évek közepétől alakult ki.
Az akkori gazdasági helyzetnek köszönhetően a Skinhead szubkultúrán belül is több szubkultúra jött létre. Az 1967-ben létrejött National Front (NF) párt azonban nagyon sok embernek felnyitotta a szemét, ennek köszönhetően az addig önkényesen balhézó, céltalan szubkultúra egy része átalakuláson esett át.

White Noise Club

A Rock Against Racism (RAR – Rock A Raszizmus Ellen) mozgalom ellen létrejött Rock Against Commusnim (RAC – Rock A Kommunizmus Ellen) mozgalommak helyet biztosító klub a White Noise (Fehér Zaj) Klub volt, ahol több nemzeti érzelmű zenekar formálta a Nemzeti Frontot támogató Skinhead Mozgalmat. A Skrewdriver, Brutal Attack, Skullhead, No Remorse zenekarok szerte Nagy Britanniában több ezres és tízezres tömegek előtt játszottak. A szervezés reklám nélkül, szájról-szájra, földalatti mozgalom módjára történt. A Brit Skinhead Mozgalom finanszírozta egész Európában a jobboldali ellenálási mozgalmakat, melyből anyagi haszna nem származott.

Ian Stuart Donaldson és a Skrewdriver

1985-ben Ian Stuart megírja a Blood And Honour (Vér és Becsület) című dalt, mely generációkon átívelő himnusszá válik azok számára, akik megértik az utat, melyet követnek, és látják a jövőt, melyet elképzeltek.

A Londoni Skinheadek , akik követték a Skrewdriver munkásságát, felvették a Blood And Honour Skins nevet, és szerte a fővárosban és a főváros körüli találkozási pontokon jelen voltak. A Last Resort, North, East, South, és a West London Skins elhagyták nevüket, és elkezdték használni a Blood And Honour-t.
Mivel a White Noise Club pusztán fogyasztókként tekintett a közönségére, és ezzel rendeteg pénzt keresett, melyet nem volt hajlandó visszaforgatni sem a fellépő zenekarokba, sem pedig a mozgalomba, Ian Stuart egy találkozót hozott össze, ahol megjelent a Skrewdriver, Brutal Attack, Sudden Impact, Squadron zenekarok, a British Movement (BM) képviselői – akiknek nem volt közük a korrupt White Noise Club-hoz, továbbá zenekarok, mint a No Remorse és The Ovaltinees, és olyan politikusok, akiknek egyébként nem volt kapcsolatuk egymással.
A megbeszélés tárgya az volt, hogy létrehoznak egy Konföderációt (innen ered az amerikai polgárháborús Déli Konföderációs harci lobogó használata -a szerk) , melyet a benne lévő tagok irányítanak, de független minden más csoporttól és mozgalomtól, azonban támogat minden szabadságharcost, aki jobboldali, patrióta, nemzeti vagy nemzeti szocialista eszméket vall.
Egy olyan szövetség, mely támogat minden tevékenységet és aktivistát, melyet önzetlenül és ellenszolgáltatás nélkül tesz, mindenképpen önfentartó, és a jobb oldal független és szabad hangját adja.
Ezzel létrejött a Blood And Honour, mely a zene köré épült, és nem szorította korlátok közé a politika a Harcban.

1987 Júliusában megjelent az első, mára világhírű Blood and Honour magazin, melynek borítóján a Blood and Honour szalagcím alatt a következő szerepelt:
“The Independent Voice of Rock Against Communism
When the Storm Breaks”
(A Rock a Kommunizmus Ellen szabad hangja, Amikor kitört a vihar).
És a vihar kitört.

A kezdetek óta a Blood and Honour folyamatosan fejlődött és máig a Skinhead kultúra része.
A mozgalom, ami kezdetekben kizárólag a Skinhead színtér, az Oi! zene mozgatója volt, mára már más szubkultúrák és zenei stílusok gyülekezete is, akik egy zászló alatt menetelnek népünk harcában, hogy csak néhányat említsünk: a Rockabilly, a Hatecore, a White Rock és a National Ballads.
A hivatalos magazin ma már 19 éve jelenik meg, egyre nagyobb példányszámban, és néhányan az eredeti támogatók közül még mindig nagy szerepet vállalnak mindebben.

Sokan az alapító bandák közül, mint például a Brutal Attack még mindig fémjeleznek koncerteket, találkozókat, havi összejöveteleket.
Nemzeti koncertek, mint a Violent Storm Memorial márciusban, a Szent György nap áprilisban, az Ian Stuart emlékkoncert szeptemberben és a White Christmas decemberben mára már nemzetközi fesztiválokká váltak , sok száz látogatóval a fehér világunk minden pontján, hogy erősítsék a nemzeti hatalmunkat és harcunkat a dicsőséges célért.

A zenekarok tehetsége, száma, profizmusa mind-mind javult az eltelt idők során. A Nagy Britanniában játszó zenekaraink és zenénk a szerény, alázatos kezdetekből globális stílussá és életmóddá nőtte ki magát, egy mozgalommá, ami reményt ad, támogatva és hírdetve az igaz harcot.
A kezdeti laza szövetségből a Blood and Honour egy összetartó szervezetté vált 30 aktív klubbal, divíziókkal, szekciós státuszú kisebb csoportokkal, akik mind politikailag aktívak, összekapcsolódnak az általuk választott párttal vagy mozgalommal.
Sem a divíziós, sem a szekciós státuszt nem adják oda könnyen, ki kell érdemelni és nem lehet megvenni. A vezetőséget zenekartagok, aktivisták és politikai pártok képviselői alkotják diktálva a Blood and Honour útját.

Nemzeti koncertek szervezése, Biztonság, Propaganda és Internet oldalak fedik le mozgalom hétköznapi tevékenységét.
A Blood and Honour Nagy Britannián belüli sikereivel és jelentős nemzetközi támogatással, először Ausztráliában, majd más Nemzetközösségi országokban, kezdte el a mozgalom fejlesztését a világ minden pontján, hogy minden országban az ország törvényeinek megfelelően terjessze és támogassa a közös célt.

Sajnos a mozgalom alapítója és vezetője, Ian Stuart Donaldson 1993-ban elhunyt.
Öröksége fennmaradt és virágzik. Az általa megálmodott mozgalom a zenei forradalom mögött, amelyet Skinheadek vezetnek és a Skinheadekért jött létre,  a hasonló gondolkodású emberek szövetségévé nőtte ki magát és erősebb, mint valaha. Egy mozgalom, amely az embereknek egy másfajta életet kínál, mint amit a jelenlegi hatalom fanatikusan erőltet, ezzel világszerte sok ezreknek ad reményt.

A Blood and Honour Hungária

Hamarosan…