Gondolatok a Becsület napjával kapcsolatban

Nagy dilemma volt, hogy belefogjak-e ebbe a bejegyzésbe, aztán úgy döntöttem hogy leírom a gondolataimat. Azért teszem, mert ezt a blogot nagyon sokan olvassák a “másik” oldalról, hogy innen tájékozódjanak.

Tessék….
Nem vagyok a Becsület napjának veterán szervezője, bár sok éve aktívan részt veszek benne többé vagy kevésbé.
Évről évre egyre komolyabb munka megszervezni egy ilyen rendezvényt, de sebaj, úgy szép az élet, ha zajlik. Az a tény, hogy az ellenoldal évről évre egyre nagyobb lendülettel próbálja megakadályozni ennek a rendezvénynek, rendezvénysorozatnak a létrejöttét, szervezze azt akármelyik szervezet, megdöbbentő. A megoldás, mint azt oly sokan megfogalmazták már az volna, ha a kormánynak végre volna gerince és töke ahhoz hogy végre hivatalosan is emléknapként ismerje el. Ez persze nehéz, mert a hivatásos rettegőknek talán ez az utolsó konc, amin kiélhetik beteges és jól fizető rettegésüket.
Nos, mivel egyike vagyok a szervezésben résztvevőknek, megfogalmazom, hogy számomra / számunkra mit jelent az 1945-ös kitörés, és miért tartjuk kötelességünknek a megemlékezést.

Kétség kívül az esemény, közel 80 év távlatából az átlag ember részére a történelmi tények ismeretének hiányában megfoghatatlan, a mai gondolkodásmóddal értelmezhetetlen. Budapest ostromát történészek, kutatók, legyenek azok hivatásosok vagy amatőr hobbisták, megannyi publikációban kielemezték, a témában rendszeresen jelennek meg új tanulmányok, tartanak előadásokat, melyek több szempontból rekonstruálják az akkor történteket. Mivel történelemről beszélünk, nyilván vannak vitatható és vitathatatlan elemei mind Budapest ostromának, mind az azt lezáró kitörésnek. Erős a lobbi, hogy ennek megítélését relativizálják, és kétpólusúvá tegyék, ez mellett közvetlenül hozzá nem kapcsolódó eseményekkel kössék össze.
Budapest ostromának és a kitörésnek egyetlen része vitathatatlan, mégpedig az, hogy a Vörös Hadsereg kegyetlen mészárlást hajtott végre, mialatt megannyi katona és civil vesztette életét már az ostrom alatt is, és a kitörést követően is.

Annak megítélése, hogy mennyire volt értelme, miért nem adták meg magukat, mit kellett volna tenni, attól a pillanattól kezdve hogy elkezdődött a kitörés, teljesen lényegtelen. Itt csatlakozik be az, hogy magam és bajtársaim a kitörés eszmeiségét osztjuk, és a katonai eskü betartásaként értelmezzük, ezért is nevezzük a kitörés napját a Becsület napjának. Ettől függetlenül a HM is megtartja minden évben a megemlékezését.
Az a megemlékezés melyet a nácik dicsőítésének próbálnak bemutatni, kizárólag a becsületről, az akkori civil áldozatokról, mártírokról, katonahősökről és papokról szól, és vitathatatlan jogunknak tartjuk, hogy megemlékezhessünk erről, még akkor is, ha ez bárkit is sért.
Semmi kétség, vagyunk egy “páran”, akik egészen másról is megemlékezünk ami valóban kelthet riadalmat (sírok a röhögéstől) a hivatásos rettegőkben, azonban a kitöréssel kapcsolatos tiszta szándékunk megkérdőjelezhetetlen.
De miért is sért ez bárkit is? Mégis milyen összefüggésbe hozható ez a holokauszttal?
Tegyük tisztába. Semmilyen összefüggés nincs. Ez számunkra nem egy ünnep, hanem a Trianoni békediktátumhoz hasonlóan gyásznap, amikor leszármazottként, Magyarként, Németként, szimpatizánsként az elesettjeinkre emlékezünk. És mindent elkövetünk, hogy ezt méltósággal tegyük meg.
Számunkra Budapest védői, a kitörésben részt vevők hősök és mártírok.
Sőt.
Nézőpontunk szerint minden katona, aki a hazája szolgálatában vesztette életét, ment, mert küldték, legyen az szovjet, magyar, német vagy piréz, ugyanolyan hős, nincs különbség ( annyi azért van, hogy életükben nagyon erősen a halálukat kívántuk ellenségeinknek).
Úgy gondolom, hogy egyik oldalnak sincs joga elvitatni a másik oldal jogát ahhoz, hogy miért, és miként és hol emlékezik meg elhunytairól.
Tehát nincs itt semmi látnivaló, még akkor sem, ha a hivatásos rettegők liberálbolsevista közjogi személyekkel parádéznak ezen a napon és a holokauszt áldozataira emlékeznek. Tegyék. Licitáljanak egymásra. Csak egyet ne felejtsenek el: ismét sikerül valami ellen, és nem valamiért bohóckodniuk.
Valahogy nekem eszembe sem jutna a helyükben felhasználni a holokauszt áldozatainak az emlékét egy egészen más történelmi eseménnyel kapcsolatban, mert úgy érezném, hogy ezzel meggyalázom vele őket, de hát nem vagyunk egyformák, sokaknak már az időjárásról is “az” jut eszébe….

Azonban pár dologra szeretném felhívni a figyelmet.
A Becsület napja relatív alacsony részvétellel kezdődött sok-sok évvel ezelőtt. Inkább egy szubkultúra megemlékezése volt, olyanoké, akik fiatalon, elsőkként megismerték és megértették a történelem azon részét, mely kimaradt 40 éven át a történelemkönyvekből. Tehát nem mozgatott meg nagy tömegeket.
Nagyon sok ember, hála a módszerváltást követő emlékezetpolitikának, oktatásnak – legyen az baloldali vagy “nemzeti”, szinte semmit nem tud a történelem ezen szakaszáról. Nyilvánvaló, hogy nem véletlenül nem erőltetik, nagyon fájó sebeket tépnének fel vele, gondolok itt a Vörös Hadsereg megszállását követő kegyetlenkedésekre, erőszakra.
Viszont annak a hisztériakeltésnek köszönhetően, melyet a hivatásos rettegők évről évre egyre erősebben követnek el, egyre több ember kíváncsi történelmünk ezen szakaszára. A 2023-as ANTIFA terroristák támadása sem állított több elvtársat a sorokba, viszont annál több ember szemét nyitották fel, olyan emberekét, akik addig érdektelenek voltak, és nem kérnek az ANTIFA terrorjából. Hiába hozott felsőbb utasításra a ZOG “Lex Becsület napja” törvényt, melyet az (i)gazságszolgáltatás bérencei annyira szigorúan betartatnak, a nemzeti szervezetek sorai egyre nőnek.
Röviden annyi, hogy minél jobban küzdötök ellene, annál jobban gyorsítjátok a folyamatot, mely az elkerülhetetlen felé vezet….. Nem csak itt, egész Európában és a tengerentúlon is. Bár nem ide tartozik, de azért ide írom: lehet haknizni azzal, hogy hány ezer fős volt az AfD elleni tüntetés, azonban érdemes azon elgondolkozni inkább, hogy hányan nem voltak ott. Ha már a szabály az, hogy aki nincs velük, az ellenük van….

A “náci” túra

Ami azonban felháborító, és minden értelmes honpolgárnak fel kellene rajta háborodnia (háborodnak is, egyre többen…), hogy a hivatásos rettegők idegenszívű bértollnokai évről évre egyre agresszívabban uszítanak a Kitörés 60 túra ellen. Ezúton szeretném kinyilatkoztatni sokadszorra, hogy a különböző nemzeti szervezetektől, és ideológiáktól független sporteseményt támadnak.
Miért? Nagyon egyszerű. Sokan részt vesznek rajta. Remekül lehet vele haknizni. És az fontos, mert kifizetődő. Bár Simon már nem vadászik, remek bizniszt hozott össze.
Miközben a túra rettentő kemény, komoly felkészülést igényel. De ez mellett hatalmas vizuális élményt nyújt a korhű ellenőrzőpontjaival. Apropó, ellenőrzőpontok. A médiát rendszeresen telesírják, hogy nemzetközi náci találkozó a túra. Az egykori Európából idelátogató “oknyomozó” zugfényképészek fotógalériái nem szólnak másról, csak hagyományőrzők képeiről, gondosan ügyelve arra, hogy a Vörös Hadsereg vagy egyéb szövetséges egyenruhája véletlenül se szereplejen rajta. Eszméletlen a néphülyítés, hiába a biznisz az biznisz, és a Vidéki Macskás Nő A Rózsáival tökéletes publikum, ő még ott tart, hogy Rosenfeld Mátyás idejében 10 fillér volt a kenyér.
És talán a legfontosabb a Kitörés 60 emlék- és teljesítménytúrával kapcsolatban:
Ha bármely nemzeti szervezetnek bármilyen köze volna ennek megszervezéséhez, az nemhogy titkolná, hanem egyenesen tevékenysége csúcsának tekintené, hogy ennyi embert határon innen és túl meg tud szólítani azok ideológiai, politikai, vallási és egyéb meggyőződéstől függetlenül.
Tehát jó lenne, ha a hivatásos rettegők nem ebből kovácsolnának előnyt, különösen, hogy mint látjuk, visszájára fordul.

Naéééééésakkor…..
ANTIFA.
Jönnek, szervezkednek.
Nekik lehet. Egy fasiszta országban. Hiába.
Hurrá.
Ilyen a pop-szakma.
Nácimentes Budapestet!
Hajrá.
Nagyon nagy titokban megy a szerveződés, (pffff…. tééényleg???? Na ne mááár….).

Kifejezett kérés minden normális ember részére:

Idén nem kell nemzetközi terrorista verőemberekre számítani. Változott a stratégia, viszont komolyabb mint a tavalyi. A terv az, hogy vonulgatásuk során konfliktust provokáljanak ki, és áldozattá váljanak. Kifejezett cél, hogy áldozattá válásukat követően szerte az egykori Európában elhitessék, hogy (a náci) Magyarországon a (náci) kormány a (náci) magyarokat és a (náci) külföldieket védi a (náci) rendőrség által, mely a (náci) Orbán magánhadserege (ha kedvezőtlen lesz az időjárás, akkor az is náci, a mustárról meg már régen tudjuk hogy az).
Azért kezdtem ezt a szakaszt “normális” emberrel, mert nem lesz lényeges, hogy az aktuálisan verbálisan megtámadott egyénnek bármi köze is van ahhoz, ami a nácizmussal összeköthető, lesz egy pont, amikor a verbális támadást már a legjámborabb, rosszkor, rossz helyen lévő járó-kelő sem fogja tudni elviselni.
Ennek leginkább a túrán részt vevő sportolók lesznek kitéve, és mindazok, akik 10-én a Budai vár környékén lesznek közterületen. Akiről biztosan tudni fogják, hogy nem velük van, az potenciálisan náci.
Mit tehetsz?
Javaslatunk az, hogy szándékosan kerüld el a vonulgatásaiknak az útvonalát (lehet hogy közzétesszük, de inkább nem, hogy még véletlenül se legyen arra senkinek halaszthatatlan dolga), a legjobb az lenne, ha magukban óbégatnának a kihalt utcákon és tereken, aaaaz “nagyon erős lenne” – by Kunhalmi Ágika.
Mit kockáztatsz, ha belekeveredsz?
Ne legyenek illúzióid. Fenti infók olyan helyről jöttek, ahol készülnek arra, hogy megvédjék a demokráciát és Magyarország jó hírét, tehát esélyed sincs az önvédelemre. A jogos önvédelemre sem.
Fehér vagy és nagy valószínűséggel férfi, neked nincs jogod olyan csoda dolgokhoz, mint közösségnek a tagjának lenni, az csak nekik jár. És nekik korlátlan anyagi forrásuk lesz, hogy bebizonyítsák, hogy előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel, ráadásul közösség tagja ellen próbáltad megvédeni magad. És ebben a különböző független (i)gazságszolgáltatási testületekben partnerre találtak már régen.
Bizonyááám! Azzal, hogy visszaütöttél, tehát megvédted magad.
No para, tudjuk, hogy a magunk fajta szemtől szemben verhetetlen lenne ellenük, nem kell hősnek lenned, mi tényleg tudjuk.

Ha valamilyen rejtélyes okból kifolyólag mégis lenne pár bohókás nácivadász aki a tavalyi évhez hasonló cselekményre készülne, szerte Budapesten megfigyelők indítják a riadóláncot.

Bár nem csökkent a düh a tavalyi események óta, légy észnél, ne légy magányos akcióhős. Csoportosan meg pláne ne!
És a legfontosabbat ne felejtsd el: ezen a napon méltósággal emlékezz meg a hősökre!
Kövesd a nemzeti szervezetek ajánlásait, utasításait!