Nyikos Tibor interjú
Szervusz Tibor!
Köszönöm, hogy vállalod a beszélgetést. Több alkalommal tanúbizonyságát tetted, hogy önzetlenül támogatod a nemzeti szervezeteket, köztük minket. Verseid rendszeresen felcsendülnek rendezvényeinken. A köztudatban mint Hungarista Költő szerepelsz, verseid kivétel nélkül nemzetünkről, harcainkról, örömünkről és bánatunkról szól. Hogyan kezdtél verseket, dalszövegeket írni?
Először is engedjétek meg nékem, hogy szeretettel köszöntsek minden jó magyart, határon innen és túl!
A költészetem egy furcsa látomás, ami az „átkosba nyúlik vissza”, ahol megszülettem, és megéltem annak minden kínját és szépségét is. Gondolatvilágomat gyermekkorom határozta meg. Anyai nagyapám – aki egy őszinte parasztember volt – oltotta belém a vidék, és a föld szeretetét.
Apai ágon ismertem meg az akkori kor úgymond titkolt és tiltott történelmét, az iskolákban nem tanított eseményeket ittam magamba, ahogy ott ültem a családi asztalnál. Viharos éveket éltem meg az apám alkoholizmusa miatt, majd változás jött…
…korán felnőtté váltam, már kilenc évesen dolgoznom kellett az iskola mellett! Kevés szabadidőmben egyetlen szórakozásom az olvasás volt, legjobb barátaim a „könyvek voltak”.
Mit jelent számodra a költészet, mely írók-költők kedvesek számodra? Kik voltak költészetedre nagy hatással?
Mint minden gyerek először az akkori divathullám könyveit rágtam át: Rejtőt, Szilvásit.. meg hasonló irodalmat.
De később jött Passuth László, Kodolányi, és a versek! Dsida! Reményik! Ady! József Attila, és meg nem tudnám számolni, hogy mennyi!
De József Attila és a versei voltak rám a legnagyobb hatással, ma is a kedvenc költőm, versesköteteit rendszeresen forgatom.
Az idősebb korosztályhoz tartozol, gyermek és fiatalkorod nagy részét még a módszerváltás előtt élted meg. Mikor alakult ki benned a nemzeti öntudat, hogyan váltál a nemzetei oldal részévé?
A Nemzeti oldalhoz való kötödésem egészen pontosan 1974. március 15-én kezdődött. Akkoriban a legkisebb ellenszegülést is megbüntette a „hatalom!”
Így volt ez azon a napon is, amikor a Március 15-e térről üldözőbe vett egy csapat rendőr. Végigmenekültem a fél városon, majd az akkori „Maxim Bár” bejáratához ugrottam be, ahol egy kigyúrt kidobó bújtatott el az öltözőjükben. Ő volt ifjabb Ekrem Kemál György, az 56-os mártír, Ekrem Kemál György fia! Ekkor kezdődött el minden.
Ami a mát illeti, azt ti is jól látjátok…, én csak próbálom túlélni, megélni, vagy ahogy még Szász Peti barátom mondotta egykor:
„ A kardot tűzbe kell tartani, amíg a megfelelő vezér nem jön el!”
Ami meg a koromat illeti, arra Szálasi Ferenctől idéznék:
„ A Nemzetünk szolgálatában meghalni lehet. De elfáradni soha!”
Milyen kapcsolatod alakult ki Ekrem-Kemál Györggyel, illetve milyen szerepet vállaltál a nemzeti ellenállási mozgalmakban?
A nemzeti oldalon lévő szerepemet nagyban meghatározta 1956, egészen pontosan édesanyám öccse: néhai ifj. Vágó János, aki több évet ült Recsken, majd élete végig nyögte annak kínját. Mint a fentiekben már utaltam rá, 1974-ben, Ekrem Kemál Györgyel való megismerkedésem nagyban meghatározta a továbbiakat. Őt mint vezetőmet fogadtam el, amit haláláig be is tartottam. Sőt a mai napig Őt tartom annak! Számtalan új jobboldali szervezet és mozgalom létrehozásánál, megalapításánál ott voltam (voltunk) de igazán a „KÜSZ”-t említeném meg, ami a Kommunista Üldözöttek Szövetségét takarja, fedi. Szinte minden olyan megmozduláson ott voltunk, ami létezett!
Új kapcsolatokat hoztunk létre, több – kevesebb sikerrel. A kormány csakúgy, mint a rendszerváltás előtt minden esetben igyekezett bomlasztani, szétverni szerveződéseinket.
2006 volt az a pont, amikor újra azt tudtuk mondani: Most!
De mint azt ti is látjátok, érzitek, semmi sem valósult meg!
Talán a hibákat ott látom, hogy mindenki „vezér” akar lenni!
Ezt a háttérben meghúzódó beépített besúgók (vamzerek), segítségével a hatalom könyörtelenül ki is használja!
(Még Kemál Gyuri mondotta 2006-ban a Kossuth téren: Ha ezt az alkalmat elszalasszuk, akkor csak a jó Isten lesz a tudója, mikor lesz alkalmunk rá, hogy egy igazi Hungarista államot hozzunk létre!
Igaza lett!)
Gyakran vádolják a magunk fajtát gyűlölködéssel, miközben harcunk valamiért, nem pedig valami
ellen való. Ezzel kapcsolatban mi a véleményed, miként értékeled a nemzeti oldal tevékenységét?
Hogy van e bennünk gyűlölet? Van! Minden egészséges emberben kell, hogy legyen egy kis gyűlölet. Mert aki nem ismeri a gyűlöletet, „az szeretni sem fog soha!”. A mostani „nagy szabadságban” sokan el sem tudják képzelni, miket éltünk át a kommunista rendszer alatt. Semmilyen elszámoltatás, felelősségre vonás nem történt, a bűnösök kivétel nélkül végelgyengülésben múlnak ki. Semmi nem változott. Ki szeretné gyermekeit egy olyan világban felnevelni, ahol a gondolat-rendőrség minden mozdulatodat figyeli, ahol nem lehetsz más, csak egy modern rabszolga!
Mint korábban írtam, úgy tűnik, hogy a nemzeti oldal nem tudja leküzdeni a belső ellentéteit, nagyon nagy szükség volna egy olyan karizmatikus vezetőre, mint Szálasi Ferenc volt, aki válságos időkben is össze tudta kovácsolni a nemzetet. Ezek tények, akkor is, ha a tiltott és elhallgatott történelem része.
De igazad van, harcunk nem szól másról, mint örökségünk, a Magyar föld, a Magyar nemzet felvirágoztatásáról, nemzetünk független boldogulásáról és jövőjéről. Ugyanakkor nem merülhet feledésbe a nemzetünk ellen elkövetett sok-sok bűn sem, legyen az múltbéli vagy jelenkori.
Dalszövegeket is írsz. Mely zenekarok határozták meg zenei ízlésed, kik a kedvenceid, milyen kapcsolatban vagy zenekarokkal?
Hogy milyen zenét szeretek? Mindet! Olyan minden evő vagyok. Szeretek dalszövegeket írni, ami szinte egy- egy eseményhez fűződik. Írok nótákat is, amibe megpróbálom beleszőni, mind a történelmünket, és a mostani időket is. A zenekarokhoz konkrétan nem fűz semmi, talán csak annyi, hogy ismerek egy- két tagot közülük. Dudog Csöpikének írtam még egy- két albumnyi szöveget, (amikor megalakult a Divizó Hungária), azonban ezek fiókban maradtak. De nem tudni, mit hoz a jövő….
Erdőjárónak titulálod magad, gyakran járod a természetet. Milyen összefüggésben van ez költeményeiddel, verseid ilyen séták alkalmával születnek meg?
Mint említettem már, a természettel lévő kapcsolatom, még anyai ágon nagyapámig nyúlik vissza a múltba, aki belém oltotta annak minden szépségét, szeretetét a föld iránt. Több mint 20 éve járom a Budai erdőket, ahol katona sírokat gondozok, ápolok. Erről néha egy- egy vers és nóta is születik. Magam részéről így próbálom a múltat megőrizni a jövő számára, és így tudok fejet hajtani eleink előtt. Őszintén remélem, hogy munkám példaként szolgál a soron következőknek.
Végezetül, mit tennél hozzá zárszóként?
És ha már így elbeszélgettünk, kérnék tőled egy olyan verset, mely igazán kedves számodra, és szívesen ajánlanád olvasóinknak.
62 évesen, még életemben szeretném megélni, hogy egy tisztább világ születik, ahol a Magyarok tudunk maradni. Szeretném látni a jövő nemzedékét, hogy meg tudta őrizni hitét, Nemzete függetlenségét, ettől a velejéig piszkos, mocskos világtól!
Nyikos Tibor: Magyarnak maradni
Magyarnak maradni
és embernek lenni,
majd tiszta szívvel
alkotni szeretni..
..és imádni mindent,
ami körülvesz minket,
vigyázva a rendet,
amit az Isten teremtett!
Magyarnak maradni
a Kárpátok ölében,
ahol szült minket az anyánk
a pusztáink mélyében..
..és ápolni azt,
amit ránk hagytak az ősök,
a tudás hatalmát,
amely bennünk öröklődött
Áldás!
2013. Április havának 11-ik napján
Köszönjük a riportot, és köszönjük lojalitásodat felénk, illetve a nemzeti oldal felé.
Jó egészséget kívánunk, és várjuk további költeményeidet, melyeket közzé tehetünk!
Ezeket is érdemes megnézni
Hősök Napja 2021.
A „Négy Katona Sírja” emlékhely felújítása
