A kommunizmus áldozatainak emléknapja 2020
A Magyarelvű Mozgalom szervezésében emlékeztünk meg a kommunizmus áldozatairól 2020.03.14-én. Az időpont nem véletlen, ezzel kapcsolatosan olvassátok el a Magyarelvű Mozgalom elnökének, Süni bajtársunk beszédét, mely rávilágít ennek okára.
“Kedves Bajtársak, Testvérek!
74 éve gyilkolták meg Nemzetvezetőnket, Szálasi Ferencet. Azonban a mai napon nem csak Rá emlékezünk, hanem az antibolsevizmus minden Vértanújára és a kommunizmus Áldozataira is.
1944. október 15-én Szálasi Ferenc, és az általa vezetett Nyilaskeresztes Párt és Hungarista Mozgalom állt az antibolsevista szabadságharcunk élére. Igaz ugyan, hogy a Mozgalom nem csak a bolsevizmus, hanem minden nemzetmételyező erő ellen harcolt, azonban ha megnézzük ezen erőket, láthatjuk, hogy mindegyik mögött ugyan az a bűnös nép áll.
Tehát, mivel szent harcunk Vezetőjét március 12-én gyilkolták meg, egyértelmű, hogy ezen a napon emlékezünk a többi Vértanúra és az Áldozatokra is.
1848 februárjában egy Herschel Marx Levi Mordechai nevű trieri rabbiivadék fia írt egy kiáltványt. A kiáltvány címe: „Manifest der Kommunistischen Pertei”, magyarul a „Kommunista Párt kiáltványa”, közismerten „Kommunista kiáltvány” volt, az írót pedig Karl Marxnak hívták.
Ennek a kommunista alapműnek a végén ezt olvashatjuk: „A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól.”
Manapság divat „felmenteni” Marxot a kommunizmus bűnei alól, de ez mindent elmond a valódi céljairól.
A kommunizmusnak világszerte kb. 100 millió áldozata volt eddig. De ez a gyilkos eszme még ma is szedi az áldozatokat, és vegyük számításba azokat a felbecsülhetetlen károkat, amiket a marxizmus különböző válfajai okoztak és okoznak, kezdve a lélekmételyezéstől, a kulturális marxizmuson át a világunkat jelenleg uraló gazdaságpolitikáig.
1919 március 21-én a kommunizmus egyik legrosszabb változata, a zsidó-bolsevizmus 133 napra átvette a hatalmat Magyarországon.
Ez a tanácsköztársaság méltó volt Szovjet-Oroszországban működő prófétáihoz, amennyiben hasonló eszközökkel végezte a maga – úgymond – „felvilágosító” munkáját. A magyarországi tanácsköztársaságnak az ügyészség által kimutatott adatok alapján 590 áldozata volt, akiket a legbestiálisabb módon végeztek ki. Hogy ez a szám nem lett nagyobb, azt egyedül a Szövetséges Olasz Fegyverszüneti Misszió budapesti parancsnokának, Guido Romanelli alezredesnek köszönhetjük. Ő volt az, aki határozott fellépésével megakadályozta a tömegmészárlásokat és ugyancsak ő volt az, aki a vörös tanácskormány vezetőjénél, Kun Bélánál számtalanszor tiltakozott az ázsiai állapotoknak Magyarországra való átültetése ellen.
Emlékezzünk azokra a napokra, amikor egyetlen szó is elegendő volt ahhoz, hogy a zsidó Szamuely betörőkből és rablógyilkosokból álló bandája valakit örökre elnémítson. Ez a szó pedig: az „ellenforradalmár” volt. Az „ellenforradalom” kifejezést a Népszava 1918. október 28.-i számában használta először, szóval akkor, amikor meg sem alakult még a Károlyi kormány. A vörös csirkefogók ezzel a váddal ajkukon védték – úgymond – a „forradalom vívmányait”. Ezzel a szóval védekeztek becsületes magyar parasztok és a hazájuk sorsán aggódó tisztek és hazafiak ellen. Kun Béla már akkor Moszkva utasítása szerint járt el, és az oroszországi vörös forradalom emlőin nevelkedett munkáspénztári zsidó tisztviselő mindig hűen betartotta Moszkva parancsait.
Az utasítások első pontja volt a túszok szedése. A tanácsköztársaság vezetői 1919 húsvét vasárnap és hétfő közötti éjszakán, az első román offenzíva idején, Budapesten 200, a nagyobb vidéki városokban 50-100 túszt szedtek össze a polgári lakosság köréből. Az intézkedés végrehajtása is megfelelt az orosz mintának, amennyiben a kijelölt túszt éjjel vitték el és igen sokakat még az internálásra kijelölt hely elérése előtt, meggyilkoltak. A politikai túszok ügyének legfőbb irányítója a gazdag, lipótvárosi zsidó ügyvédből lett népbiztos, Landler Jenő volt. Ő alá tartozott a Szamuely különítmény, őhozzá érkeztek be a vidéki politikai biztosok jelentései és ő adott utasításokat, hogy hol és hány magyart kell elintézni. Ő választotta ki a tanácsköztársaság hóhérát, Szamuely Tibort, akinek úgymond „jó ajánló levele” volt, mivel Oroszországban 150 magyar tisztet végeztetett ki, mert nem akartak a vörös hadsereg tagjai lenni. Szamuely Tibort Landler a tiszántúli harcok megkezdésének idején a front mögötti ellenforradalmak leverésével bízta meg, és egyúttal kinevezte a tábori törvényszék elnökévé. Ez a véreb április 25-én kezdte meg véres munkáját Hajdúszoboszlón. A vörös direktórium tagjai Szamuely parancsára felakasztották a polgármestert, a városi jegyzőt és a takarékpénztári igazgatót. Szamuely maga Szolnokon maradt, ahol a tanácsköztársaság védelmében összefogatta a nem vörös érzelmű embereket, s egyetlen napon 26 embert akasztottak fel. Ezen kívül agyonlőtték Mellinger Endre 16 éves tanulót, mert a kivégzések folyamán fenevadnak nevezte Szamuelyt.
Az ellenforradalmi mozgalmak azonban, ha szórványosan is, de futótűzként terjedtek. A vörös hóhéroknak mindenki gyanús volt és elég volt egy elejtett szó, hogy az illetőt ellenforradalmiság vádja miatt kivégezzék.
Az ellenforradalom főként a Dunántúlon terjedt. Devecseren indult meg erőteljes szervezkedés, amit túlerőben lévő vörösök levertek és Szamuely a község egész vezetőségét felakasztatta.
Ezek a kivégzések és a terrorcselekedetek főként Kun Béla, Pogány József és Landler Jenő tudtával és utasítására történtek. A Lenin fiúk másik vezetője, Cserny József megszállta a Teréz körúti Batthyány-palotát, de rövidesen terrorkaszárnyává alakította át a Hunyadi palotát és a Mozdony utcai tanítóképző intézet épületét is. A különítmény tagjai majdnem mind rovott múltú egyének voltak, így többek között Nickl Gusztáv rablógyilkos és Medvegy Vili, a híres kasszafúró. Útjukat borzalom és rettegés kísérte, övükről nem hiányzott a kézigránát, de kedvenc fegyverük volt a hosszú disznóölő kés is.
A tanácsköztársaság vezetői és a gyilkosságokat elkövető terroristák is a magyarországi zsidóság aljából és söpredékéből kerültek ki.
Kun-Kohn Béla, Ágoston-Augenstein Péter, Bíró-Buxbaum Dezső, Böhm Vilmos, Erdélyi Mór, Guth Antal, Hamburger Jenő, Haubrich József, Hevesi Gyula, Illés-Braun Artúr, Kalmár-Kohn Elkán Henrik, Kelen-Klein József, Kondor-Kohn Bernát, Korvin-Klein Ottó, Kunfi-Kohn Zsigmond, Landler Jenő Matesz, Lengyel-Goldstein Gyula, Lukács-Löwinger György, Pogány-Schwartz József, Preusz Mór, Rákosi-Rosenfeld Mátyás, Rónai-Rosenthal Zoltán, Seidler Ernő, Szabados-Freistadl Sándor, Szamuely Tibor, Szántó-Schreiber Béla Lőb, Székely-Weisz Béla, Vágó-Weisz Béla, Varga-Weisz Jenő és Vincze-Weinberger Sándor népbiztosok, valamint Hevesi-Heck Ákos, népbiztos-helyettes mellett Bergfeld Izidor, Braun Mór, Gáspár József, Holtzmann Lipót, Hefter Mihály, Huber Béla, Kerekes-Kohn Ármin Árpád, Knechtl Gyula, Köves János, Leviritz Antal, London Béla, Lőbl Mór, Löscher Márton, Lőwinger Béla, Lukács László, Mann József, Max Miksa, Oswald József, Reinheimer Rezső, Schön Gábor, Steier Aladár, Steiger János és Szamuely László vörösterroristák valamennyien zsidók voltak.
A terroristák közül kiemelném Bergfeld Izidort, aki 160 embert gyilkolt le, akik közül hatvanat a Marx laktanya sütőkemencéjében égetett el; Reinheimer Rezsőt, aki 25 embert gyilkolt meg Debrecenben; Kerekes-Kohn Ármin Árpádot, aki vallomása szerint saját kezűleg lőtt agyon 5 embert, míg 13-at felakasztott; Vígh Sándort, aki Kalocsán 8 embert akasztott fel; Gáspár Józsefet, aki 8 embert gyilkolt meg Kapuváron; Kovács Lajost, aki 5 embert akasztott fel; valamint Szarvas Istvánt, aki a Kun Béla megvesztegetésére Denikin tábornok által küldött nagymennyiségű aranypénzt hozó ukrán tiszteket gyilkolta meg.
Ezek a gyilkosságok a legembertelenebb módon történtek és nem voltak mentesek a kínzások leggyalázatosabb módszereitől sem. Leggyakrabban a vezető ellenforradalmár egyik szemét kiszúrták, s úgy kellett végignéznie társai kivégzését. Gyakran kitépték az áldozat nyelvét, de sokszor előfordult, hogy a kínlódó embernek felmetszették a hasát és kihúzták a beleit. Korvin-Klein Ottó, ez a púpos, beteges hajlamú zsidó azzal szórakozott, hogy acélvonalzóját a vallatás alatt álló ember torkába dugta. Ezek a gazemberek semmiféle aljasságtól nem riadtak vissza, sőt mindenképpen ki akarták érdemelni a vezető népbiztosok kegyét.
A tanácsköztársaság vezetőinek és a vörösterroristáinak a többsége tehát zsidó volt, akik hatalmukat ártatlanok kiontott vérére, gyilkosságokra, lopásokra és hazugságokra alapozták. 133 nap alatt 590 embert öltek meg!
Világszabadságharcunk antibolsevista harcaiban körülbelül 360 ezer magyar harcos halt hősi halált. A polgári áldozatok száma elérte a félmilliót. 650 ezer katona és civil esett szovjet fogságba, 350 ezren soha nem térhettek vissza szeretteikhez. A megszálló vörös horda több százezer nőt erőszakolt meg, volt olyan, akit csoportosan, és olyan is, akit többször. A Szálasi-kormány a veszedelem elől közel egymillió embert telepített ki Nyugatra. 500 ezren tértek haza, 500 ezer magyar viszont külföldön maradt, és szétszóródott a nagyvilágban.
Világszabadságharcunk bukásával a kommunista terror nem szűnt meg. A bolsevisták tervszerűen irtották a tudatos hazafiakat. Erre a célra hozták létre az úgynevezett Népbíróságok Országos Tanácsának intézményét és az Államvédelmi Hatóságot, ismertebb nevén az ÁVH-t.
Érdemes megnézni az ÁVH állományát. A szervezet vezetője Péter Gábor született Eisenberger Benjámin volt. Farkas Mihály született Lőwy Hermann hadügyminiszter kéjenc szadista fia, Vladimir. Berkesi András, a Kádár-rendszer ünnepelt írója. Kardos-Kastreiner György, a Magvető Könyvkiadó későbbi igazgatója. Komlós János, a Kádár-rendszer ünnepelt humoristája. Bauer Miklós, a körömletépő, az 1956-os Kossuth téri vérengzés egyik elkövetője, később az Igazságügyi Minisztériumba került, majd a Komplex Külkereskedelmi Vállalat vezető jogtanácsosa lett. A rendszerváltás után Eörsi Mátyás volt SZDSZ-es politikussal együtt ügyvédi irodát alapított. Mellesleg a szintén SZDSZ-es, most DK-s Bauer Tamás jó édes apukája. Bauer Tamás jó édes anyukája, Schönberg Judit szintén részt vett a Kossuth téri vérengzésben. Schönberg Judit testvére, Szendi-Schönberg György. Unokatestvérük, Lakatos Éva pedig az ÁVH pártalapszervének kádereseként ügyködött. A „tökös” Pető-Richtmann László, Pető Iván SZDSZ-es patkány perverz apja, aki vallatótisztként előszeretettel kínozta férfi áldozatainak nemi szervét. Ungár Lajos, a Kossuth téri vérengzés egyik elkövetője, a Hűség Házát „Terror Házává” gyalázó Schmidt Mária apósa. Rajnai Sándor, Kádár egyik kínzója és Maléter Pál egyik letartóztatója, később moszkvai nagykövet. Dr. Bálint-Scheiner István államvédelmi orvos-ezredes, aki többek között – orvosi esküjét megszegve – a kínzásokhoz adott módszertani tanácsokat, és számos súlyos koncepciós ügy kihallgatásában is részt vett, később rendelőintézetekben és kórházakban praktizált. Seres-Schlesinger Márton, szintén a Kossuth téri vérengzés egyik elkövetője. Mindannyian zsidók.
De az ÁVH alapító atyjának, Kádár Jánosnak a felesége, Tamáska Mária és fivére, Tamáska Ferenc, továbbá Kádár öccse, Csermanek Jenő szintén ÁVH-s tisztek voltak.
Az új kommunista államvezetésben is jelentős szerepet játszottak a zsidók:
Rákosi Rosenfeld Mátyás, Gerő-Singer Ernő, Révai-Lederer József, Horváth-Schiller Márton, az agitációs és propaganda osztály vezetője, Vas-Weinberger Zoltán, az Országos tervhivatal elnöke, Hidas-Háder István, nehézipari, majd vegyipari és energiaügyi miniszter, Szántó-Schreiber Zoltán a magyarországi kommunisták képviselője a Kommunista Internacionáléban, Fock Jenő miniszterelnök, Aczél György, született Appel Henrik, kultúrcézár, a három T – tiltás, tűrés támogatás – ötletgazdája, Benke-Binder Valéria, művelődésügyi miniszter, aki több 56-os „pesti srácot” tiltott el végleg a továbbtanulástól, és számos, ún. „X-es” (azaz „polgári”, vagyis nem „munkás-paraszt”) származású fiatalt utasíttatott el az egyetemekről, szúrópróba-szerűen, Grósz Károly, miniszterelnök, pártfőtitkár. A teljesség igénye nélkül.
De ne feledjük azokat a bűnösöket sem, akik ugyan nem születtek zsidónak, de kegyetlenségükkel és magyarellenességükkel kiérdemelték a díszhelyet a bűnösök szégyenfalán:
Nagy Imre, Kiss Károly, külügyminiszter, majd az Elnöki Tanács tagja, Kádár-Csermanek János, Kovács István, a Politikai Bizottság és az Elnöki Tanács tagja, Kossa István pénzügyminiszter, Rajk László belügyminiszter, Apró Antal, Dobrev Klárika anyai nagyapja, a Kossuth téri sortűz elrendelője, Harustyák József a Politikai Bizottság tagja, Marosán György államminiszter, a Buci Gyuri, Rónai Sándor, az Elnöki Tanács elnöke, Szakasits Árpád, köztársasági elnök, Vajda Imre az Országos Tervhivatal elnöke, Szabó István a Központi Vezetőség tagja, Zöld Sándor belügyminiszter, Hegedüs András miniszterelnök, Zsofinyecz Mihály, ipari miniszter, Szalai Béla, Az Országos Tervhivatal elnöke, könnyűipari miniszter, majd külkereskedelmi funkcionárius, Gáspár Sándor, Kádár legközvetlenebb munkatársa, Kállai Gyula miniszterelnök, Münnich Ferenc miniszterelnök, Biszku Béla belügyminiszter, Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes, Nemes Dezső történelemhamisító, Nyers Rezső államminiszter, Németh Károly, Kádár helyettese, majd az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György miniszterelnök, Maróthy László, miniszterelnök-helyettes, Sarlós István az Országgyűlés elnöke, Losonczi-Laklia Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Korom Mihály a Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Főosztály Vizsgálati Osztályának vezetője, majd a Határőrség országos parancsnoka, később a Központi Bizottság titkára, igazságügy-miniszter, Méhes Lajos ipari miniszter, Berecz János, történelemhamisító, Csehák Judit miniszterelnök-helyettes, Németh Miklós miniszterelnök, és még sorolhatnám.
A népbíróságokat felállító 81/1945. számú miniszterelnöki rendeletet – ami dálnoki Miklós Béla nevéhez fűződik – február 5-én hirdették ki, de Szegeden már január 9-én felállításra került. Ezt még 23 követte. A még harcoló Budapesten február 3-án lépett működésbe a Major Ákos vezette gépezet. Halálra ítélte Rotyis Péter tartalékos főtörzsőrmestert és Szívós Sándor tartalékos szakaszvezetőt, akiket másnap az Oktogonon nyilvánosan lámpavasra akasztottak.
69.831 fő került a népbíróságok elé. Sokan még az ítélethirdetés előtt belehaltak a kínzásokba, vagy egyszerűen meggyilkolták őket. A szerencsésebbek megszöktek, másokat internáltak. 477 halálos ítélet született és ténylegesen összesen 189 embert végeztek ki, ítéletük alapján. De a halálos áldozatok száma jóval több.
Ezen népbírósági ítéletek többsége még ma is érvényben van, holott egyértelmű, hogy a népbíróságok működése törvénytelen volt.
Itt emlékeztetni szeretnék egy további fontos momentumra. Király B. Izabella volt az egyetlen, aki átlátva és felismerve egy máig érvényes jogtalan állapotot, 1992. október 18-án – akkor még MDF-es képviselőként – önálló képviselői indítvánnyal, törvényjavaslattal jelentkezett “A népbíróságok törvénytelen voltáról és az általuk hozott ítéletek semmissé nyilvánításának ügyében”. Az indítvány lényegét tekintve a következő pontokat hangsúlyozza ki:
1.§. A népbíróságok jogintézménye idegen megszállás alatt, a magyarság kollektív megbüntetésére jött létre. Idegen test a magyar jogrendben. Felállítása és működése törvénytelen.
2.§. A népbíróságok által hozott minden ítélet és határozat semmis.
3.§. Az e törvénnyel érintett bármely vádlottal szemben perújrafelvétel kezdeményezhető.
Az indítvány indoklásában a képviselőnő többek között megállapítja:
„A Rákosi-Gerő-Révai-Farkas-féle rémuralom – szovjet fegyverek támogatásával és a győztes nagyhatalmak akaratával – életre hívta a népbíróságokat, a „Moszkvai fegyverszüneti egyezmény” 14. pontjára hivatkozva.
Magyarország társadalmi vezetőerejét népbírósági eljárásokkal és más „jogi” eszközökkel, mint pl. az u.n. igazolási eljárásokkal kikapcsolni, likvidálni, idegen érdekeket szolgált.
A visszaható erő, amely szerint a tettes olyan cselekményért is felel, amely az elkövetés idejében még nem volt bűncselekmény, vagy már elévült, éppúgy nem felel meg a magyar jogrend szellemének, mint a fellebbezés korlátozása. A magyar jogrend pl. a fellebbezés nélküli elsőfokú halálos ítéletet, csak statáriális eljárásban ismerte el. A tizenhat éves kort betöltöttek halálra ítélhetősége is példátlan a magyar jogrendben. De a legtragikusabb az volt, hogy a háborús és népellenes bűntettek körében, a bűncselekménnyé deklarált tényállások nagy része cseppfolyós, gumi-tényállás, melybe szinte mindenki beszorítható volt. Kiválóan alkalmas a kollektív büntetésre.
A nyilvános népbírósági tárgyalások a megfélemlítés és a Rákosi-féle bolsevik propaganda eszközei voltak. A felheccelt vándorbrigádok vérszomjas hangulatot teremtettek. Bizonyos ügyek, körében elterjedt volt a „vándortanú” intézménye. Az 1945.évi VII.tc. és az 1946.évi VII.tc alapján 69.831 személy került népbíróságok elé Magyarországon. Ebben a számban nincsenek benne a népbírósági ügyekhez hasonló, igazolási eljárások a „háború alatti magatartásukért”, vagy minden különös indok nélkül elhurcoltak, internáltak, a kitelepítettek, s azok, akiket államigazgatási határozattal juttattak kényszermunka-táborokba. Ezek száma többszázezres nagyságrendű. Egyes adatok szerint megközelíti a másfél milliót. – megj.
A számtalan népbírósági per között bizonyára voltak olyanok, amelyekben rendes bíróság is a népbírósához hasonló ítéletet hozott volna. Ez a valószínűsíthető tény azonban mit sem változtat azon, hogy a népbíróságok és határozataik törvénytelenek” voltak. Az igazságtétel lényege nem az elmúlt rendszer bűnöseinek a „megnevezése”, hiszen nagyon is jól ismerjük ezeket a neveket. Az igazságtétel lényege: a magyarság felszabadítása a kollektív bűnösség vádja alól.
Magyarország és a magyarság II. világháborús szerepének a tisztázása is végre a „rendes” történészek dolga.”
A magyarság és az igazságszolgáltatás érdekeit messzemenően magába foglaló indítvány mégis megbukott, nem kerülhetett beterjesztésre, mert a magát a spanyolviasz feltalálójának képzelő Csurka István és hasonszőrű társai nem találták időszerűnek és eszük ágában sem volt támogatni egy ilyen kezdeményezést. Sajnos ez történelmi tény.
A népbíróságok bírói tanácsaiba a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült öt politikai párt – a Független Kisgazdapárt, a Magyar Kommunista Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt – delegálhatta a népbírókat. Nem kellett rendelkezniük jogi végzettséggel, az igazságügy-miniszter által kinevezett tanácsvezető bírók azonban képzett jogászok. A tanács hét, később öt tagú volt. A fellebbezési fórum a Népbíróságok Országos Tanácsa volt, amelynek elnöke szintén Major Ákos volt. Ebbe már csak jogi végzettségű bírót küldhettek a pártok.
A bolsevista terror következménye volt az 1956-os Népfelkelés, amelynek során 2000 szabadságharcos halt hősi halált, 40 ezren megsebesültek. A Szabadságharc leverése után 350 hazafit végeztek ki, 22 ezret börtönöztek be, 13 ezret internáltak, és közel 200 ezren Nyugatra menekültek.
De a legnagyobb kárt nem a kivégzések, gyilkosságok, bebörtönzések okozták, hanem elsősorban az erkölcsi hanyatlás, a politikából való teljes kiábrándulás és a mindenkire kötelező törvények iránti bizalom megszűnése. Az erkölcsi romlást legtisztábban az abortuszok száma jelzi, amely mára meghaladta a 7 milliót.
Ez az adat a legtragikusabb! Arra világít rá, hogy a magyarság lelkileg meghasonlott. Sajnos ez igaz a nemzeti táborra is.
Ne feledjük a Vértanúkat és az Áldozatokat! De ne feledjük a bűnösöket sem!
Vértanúink áldozata adjon erőt nekünk a mindennapokban és a mozgalomszervező munkában!
Beszédemet Nyikos Tibor: Egyszer című versével zárom:
Egyszer zöldbe borul minden,
ahogy megálmodtad Test- Vér,
s virágot bont újra
e megalázott vidék..
..ahol néma most az ajk
a Magyari portákon,
mert béklyó a mi jussunk,
hisz Te’ is láthatod!
Egyszer zöldbe borul minden
a Magyari lélekben,
ahogy meghagyta az Úr
ott fenn a mennyekben..
..mert esküt tettünk Néki’
mi újra és újra,
hogy felcsendül még egyszer
a régi magyar nóta!
Süni
Magyarelvű Mozgalom”
A könnyekkel teli beszédet koszorúzás követte, majd elhelyeztük az emlékezés mécseseit.
Köszönjük a Magyarelvű Mozgalomnak a meghívást!
Tisztelet a Hősöknek, a mártíroknak és az áldozatoknak!
