Február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja.

“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem.
Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és
szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára.
A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a
keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai
ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista
szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes
boldogulása így kívánja.”

Február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja. 1947-ben Ezen a napon hurcolták el Kovács Bélát a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet csapatok, majd tartották fogva 8 évig. Innentől indult el a kommunista terror gőzhengere Magyarországon. A történészeink egyetértenek abban, hogy a megfélemlítés már 1945-től kezdetét vette, hiszen a Belügyminisztérium a kommunista párt kezében volt – hátuk mögött a szovjet hadsereggel – majd az elnyomásuk 1989-ig tartott.

Százmillióra becsülik a kommunista diktatúrák halálos áldozatainak számát a világon, hazánkban is százezrek vesztették életüket.
Budapest ostromának befejezése után az elhurcolások rendszeressé váltak.
Az 1944-45. évi bevonulás történetét évtizedeken keresztül egyoldalúan, az ún. felszabadítás oldaláról mesélték el, elhallgatva nem csupán a megszállás tényét, de azokat a szörnyűségeket is, melyeket a bevonuló szovjet csapatok követtek el a magyar lakosság ellen.
A korabeli Magyarország területén 1944 szeptemberétől fogva a szovjet előretörés a polgári lakosságot sem kímélte. A rabszolgaságra vetett férfiak és asszonyok tömegét hurcolták el „egy kis munkára”, „málenkij robotra”. A magyarországi harcokat, Budapest ostromát és a szovjet megszállást követően több százezer lány, asszony esett nemi erőszak áldozatául. A tömeges erőszak nem csak a harcoló alakulatok elvadultságán múlt, egy egész rendszer tükörképéül szolgál. A Szovjetunió a megalázás, a kifosztás és az emberi méltóság megtörésének rendszerré emelt brutalitását hozta el Magyarországra.

Szovjet hatásra, az Oroszországi Kommunista Párt keretein belül kialakított magyar tagozat „kiképzett” emberei Moszkvából hazatérve alakították ki véres rendszerüket.
Kijelenthető, hogy a második világháborúban szinte minden magyar családban voltak olyan áldozatok, akiket a szovjet katonák terrorja sújtott. Tömegével hurcolták el a magyar állampolgárokat „málenkíj robotra”, a nőket megerőszakolták. Az Oroszországba deportáltak száma meghaladta a 5-600 ezer főt, ahol nagyjából az elhurcoltak harmada elpusztult az embertelen körülmények, a gyilkosan kemény fizikai munka miatt.

Az “orosz medve” háromszor törte le Magyarország függetlenségét. Hiszen az 1848-1849-es magyar szabadságharcot csak a cári csapatok tudták eltiporni. A Magyarországra küldött intervenciós cári csapatok létszáma meghaladta a néhány évtizeddel korábban Napóleon ellen felállított orosz hadsereg nagyságát! Az 1944-ben hazánk földjére lépett Vörös Hadsereg a Szovjet típusú véres kommunista diktatúra kiépítésének lett fegyveres alátámasztója. Rákosi Mátyás a gyűlölt sztálinista – kommunista rendszerét kizárólag az orosz hadigépezettel a háta mögött tudta kiépíteni. A magyar nép idegenkedett a baloldal hatalmától, a Magyar Kommunista Párt kizárólag az elcsalt választásokon tudott hatalomra jutni. Természetesen saját maguktól erre képtelenek lettek volna, a háttérben mindvégig fenyegetően ott állt Vorosilov marsall és a Vörös Hadsereg.

1956-ban  Rákosi Mátyás (Rosenfeld Mátyás) addigi terrorja azonban elemi erejű ellenállást váltott ki a magyar népből. Feltámadt ismét a magyarokra oly jellemző szabadság vágy, és elsőként a keleti blokkban felkeltek a gyűlölt szovjet rendszer ellen. A szabadság reménye november 4-étől kezdett elhalni az újabb orosz invázió miatt. A forradalom és szabadságharc leverése után ismét véres megtorlások következtek.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. sz. határozata rendelte el. Ennek értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját.

Dédapáink, Nagyszüleink mindig ellen álltak akár fegyvert ragadva esélytelenül is. Sokszor számtalan szájból és fórumon hallhatjuk mennyire büszke erre minden „honatyánk”. Nézhetjük a melldögentést évről évre… Ezért felfoghatatlan számunkra, hogy soha számonkérés vagy elszámoltatás nem folyt ennek a mocskos tömeggyilkos diktatúrának a kiszolgálóival szemben. Milliós nyugdíjat, szobrot kaphatnak a mai napig. Agyament unokáik villogtathatják vörös csillagos zászlójukat a Kapisztrán téren ünnepelve ezen „felszabadítókat”. Kíváncsi lennék mit szólna a hatóság agy HK-s vagy 44-s zászló kifeszítéséért…

Szabi&Tincses