
1918.12.01. a Magyar történelem legsötétebb napja

103 éve, Gyulafehérváron zajlott az a román népgyűlés, ahol 103000 négyzetkilométer áldott Magyar földet csatoltak romániához.
Bár a népgyűlés – nemzeti jellegéből adódóan – egyoldalú volt, és csak Erdély egyik, igaz, legszámosabb nemzeti közösségének akaratát tükrözte, az antanthatalmak támogatása, a gyors román fellépés és a magyar államhatalom megroppanása együttesen oda vezetett, hogy Erdélyben 1919 elejére megszűnt a magyar fennhatóság. A gyulafehérvári nyilatkozat ennek a változásnak a fontos dokumentuma, a román Erdély egyfajta „születési bizonylata” (még akkor is, ha a benne foglaltak csak kis részben érvényesültek a gyakorlatban).
Bővebben: trianon100.hu – Tudósítás az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román népgyűlésről
A döntés a mai napig gyógyíthatatlan sebeket hagyott minden igaz Magyar lelkében.
A román nemzeti sovinizmus, csakúgy mint az ú.n. nagy románia „szent, sérthetetlen” és oszthatatlan. Mindez az Európai Unió asszisztenciájával.
Érdemes a trianon100.hu-n a gyulafehérvári határozatokkal kapcsolatos cikket végigolvasni, melyből kiderül, hogy a román országrablók a saját maguk által rögzített határozatot sem hajlandóak betartani, és Magyarország az Európai Unióba történő behúzásakor tett ígéretek, miszerint az Unió megoldás lesz Magyarország és a megszállt területeken élő nemzettestvéreink bújára-bajára, sem vált valóra.
Nyikos Tibor bajtársunk hatsorosával emlékezünk meg a gyalázatra, és közzétesszük a költő üzenetét:
Nyikos Tibor – Az utolsó eskü!
Én esküszöm az összes Szöntre!
Az élő Östenre és a gyerekömre!
Az asszonyra, házra és a lúra,
szép hazámra, muzsikaszóra.
Hogy ezt a földet mi a lábam alatt ropog:
Én ezt sönkinek soha, de sönkinek nem adom!
„Az Östen éngöm úgy segéljön!”
Ámen!
Nemzeti gyásznap, December. 1.
Üzenem azoknak, akik minden Nemzeti ünnepünkön, gyásznapunkon Románoznak, Ukránoznak, és a többi elszakított területünkön élő „Magyarjainkat” ócsárolják:
„Én nem haragszom rátok!
Mert nem a Ti bűnötök a történelem nem ismerése!
Nem a Ti bűnötök, hanem a szüleiteké, akik az átkos alatt beszariak, gyávák voltak, mert nem tanították meg az igazat!”
Nyikos Tibor
Nyikos Tibor bajtársunknak igaza van.
1989-et követően sem fektetett elég nagy hangsúlyt egyetlen „kormány” sem arra, hogy a Módszerváltás előtt elhallgatott és elhazudott történelmet annak teljes valójában megtanítsa. Nem széles körben, hanem mindenkinek kivétel nélkül. Azok nyilatkozatok, melyek a megszállt területeken élő nemzettestvéreink ellen uszítanak, a politikai körhinta mindennapos velejárói, mely a szükséges tudás hiányában könnyedén osztják meg nemzetünket.
Mi magunk József Attila versével gyújtunk gyertyát ezen a napon:
József Attila – Nem, nem soha!
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő – a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő – a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő – erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! – Az lesz a viadal!! –
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk – hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen,
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
NEM! NEM! SOHA!

