Archív,  Cikk

Az utolsó töltény a csőben…

Az utolsó töltény a csőben, mert valóban az utolsó órákban vagyunk, hogy első kézből, hiteles forrásokból halljunk és tudjunk meg történelmünk véráztatta részleteiről minél többet. Olyan emberektől akik részesei voltak túlélőként, szemtanúként a 2. Világháború hétköznapjainak gyerekként vagy harcoló katonaként. Mielőtt végleg elsötétedik a nap, mert ezek az emberek már a 80-as, sőt többen a 90-es éveikben járnak. Ők, ezek a tiszteletre méltó idős emberek az utolsó esélyünk, hogy még megtudhassunk igazságokat és részleteket erről a korszakról. Hogy a belénk sulykolt hazugságokat igazságra fordítsuk. Ennek szellemében április 21.-22.-én Kalóz Bajtársunk invitálására hadisírok keresésében és beazonosításában vettünk részt a világháború eme példaértékű hadi cselekményének, a budai kitörésnek az útvonalán. Kalózék évek óta tartó kutatómunkájának gyümölcseként sikerült feltárnunk egy hősi halált halt Magyar Honvéd földi maradványait. Történetét így 73 év távlatából az őt eltemető, akkor 13 éves Feri bácsi mesélte el. Az akkor huszonéves levente földi maradványait ezután a Hadtörténeti múzeum munkatársai elszállítanak egy katonai temetőbe, ahol méltó helyen kerülhet végső nyugalomra. A mi segítségünk már a munka “könnyebbik” része volt. A fővárosból kora reggel indultunk ásókkal, lapátokkal felszerelkezve, hogy Pongrácz Gyuri bátyánk kitartó kutatómunkájának köszönhető elbeszéléseknek utána járjunk. A hétvége során több helyszínen is végeztünk ásásokat. Ezek nagy része sikertelennek bizonyult, de ez nem szegte kedvünk egyszer sem. Tudtuk hogy több, mint 70 év elteltével az emlékek megkopnak, a táj változik, az erdő helyén szántóföld, a bozótos helyén erdő nőhet. Az sem könnyíti ezt a munkát, hogy az elesett Magyar és Német katonák hevenyészett sírgödreit tilos (!!!) volt jelölni vagy feljegyezni. Az átkos kommunista érában erről hangosan beszélni is életveszély volt, így sok legenda is keveredett, ami ennyi évtized múltán már összemosódhat az igaz emlékekkel. Az ásás részleteivel nem untatok senkit. Elfáradtunk vasárnap estére, de ez nagyon jól eső fáradtság volt. A keresés és találás lehetőségének izgalma, a közösen Bajtársi társaságban végzett munka öröme mindenképp feledteti ezt és elégedettséggel tölt el. A sok-sok történet a helybéliektől, a más-más szemszögből megélt élethelyzet hallgatása rengeteg tudást és hitet adott a folytatáshoz. Csak biztatni tudok mindenkit hogy figyeljen, hallgasson és tanuljon az öregektől. Övék a múlt tudása, a miénk a kötelesség hogy ezt a tudást tovább adjuk a jövő nemzedékeinek! Ezzel is tovább víve a lángot amit őseink gyújtottak, hogy beragyogja jövőnket! A kutatásunk és a történetek rögzítése folyamatos. Legközelebb Veszprém megyébe látogatunk, ahol egy, a kitörésben résztvevő, ott megsebesült és a gulágot megjárt Hős történetét ismerhetjük meg. Ezeket a beszámolókat, személyes történeteket, elbeszéléseket hamarosan mindenki által hozzáférhetővé tesszük.
“Aki múltját nem ismeri,
Jelenében tengődik,
Annak jövője nincsen!”
-T-

Az eredeti cikk 2018. április 26-án jelent meg.

error: Védett tartalom!