Rudolf Hess, a béke nagykövete

Rudolf Hess (1894-1987) volt az az ember, aki gyakorlatilag a legrégebbi időktől Hitler mellett állt.
A Führer nagyon kevés embert tüntetett ki bizalmával. Rudolf Hesst viszont barátjának, régi
bajtársának tekintette és 1941 májusáig, helyettese és legfőbb bizalmasa lett.
Hitler rendezni kívánta országa viszonyát Nagy-Britanniával és nem akart háborút az angolokkal.
Hess béketervvel állt elő, amelynek értelmében felajánlotta, hogy a németek kivonják csapataikat
Európa nyugati feléből, ha a britek garantálják: semlegesek maradnak a Szovjetunió megtámadása
esetén.
Churchill azonban nem akart békét kötni Németországgal, mivel feltett szándéka volt az USA
bevonása az európai háborúba.
Az angol kormány bár meghallgatta Hesst, valójában nem volt hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni a
nemzetiszocialista vezetővel. A Hess-szel folyó tárgyalásokat így az angolok megszakították.

Élete hátralévő részét rács mögött töltve figyelte, hogyan változik rosszabb és rosszabb helyzetbe
Európa sorsa. A „béke mártírja” végül 1987. augusztus 17-én adta vissza lelkét a teremtőnek Spandau
börtönében, 93 évesen. A történelem számos rejtélye közül az egyik, hogy vajon mi vezethetett rá
egy 93 éves idős embert arra, hogy saját kezével vessen véget életének? A legészszerűbb magyarázat
szerint Hess nem öngyilkos lett, hanem a brit titkosszolgálatok vetettek véget életének. Ez a
cselekedet pedig bele is illik a 80-as évek második felére jellemző nagy politikai változások korába.
Rudolf Hess egymaga több terhelő bizonyítékot tudott volna felsorakoztatni Nagy-Britannia ellen,
mint mindenki más együttvéve, kezdve a sokak által tisztelt, alkoholista és egyben hobbimészáros
Churchill-lel.

A temetkezési helye hazafias zarándokhellyé vált, 2011-ben exhumálták, elhamvasztották a
maradványait, majd a hamvakat a tengerbe szórták.
Végül emlékezzünk erre amit maga Rudolf Hess mondott a nürnbergi koncepciós peren: „Ich bereue
nichts – Nem bántam meg semmit”.